Kollár Sándor vagyok. 1976-ban születtem Szekszárdon. Gyermekkorom első éveit Decsen töltöttem, majd négyéves koromtól Szekszárd lett az otthonom – az a város, ahol felnőttem, tanultam, ahol a mindennapjaimat éltem.
Fiatal koromban a sport jelentette a világot számomra – szenvedéllyel fociztam, versenyszerűen sportoltam. Mozgásban, célokban és álmokban éltem. Aztán körülbelül 35 éves koromban egy váratlan fordulat mindent megváltoztatott: derült égből jött a diagnózis – sclerosis multiplex.
Nemcsak a testem, de az egész addigi életem iránya is megváltozott. Nehéz volt elfogadni, feldolgozni. Mégis, ebben az új valóságban új értelmet, új erőt találtam – a festészetben.
Festeni régen is szerettem, de akkor még csak egy kedves hobbi volt. Mostanra azonban a festés lett a hangom, a szabadságom, a lelkem kifejezése. Körülbelül négy éve vált igazán komollyá: beiratkoztam Braun Gábor művésziskolájába, ahol ismét diák lettem – szívvel, lélekkel.
Akril képeim először tájakat idéztek, majd lassan megérkeztek a női alakok, a zenéből született formák, érzések, emlékek és hangulatok vászonra álmodott lenyomatai. Minden ecsetvonásban ott vagyok én – múltam, küzdelmem, reményem.
Festményeim nem csak képek. Történetek. Talán rólam, talán rólad.
